Interstellar

Tegnap megnéztük a Csillagok között c. filmet. Igazából nem is tudom hol kezdjem.

Én személy szerint nagyon messze állok attól, hogy megértsem a fizika világát, valahol középiskolában teljesen elhalt a kezdeményezés, de szerintem már általános iskolában is éreztem, hogy ez számomra teljesen megfoghatatlan. Volt fizikus ismerősöm, aki azt mondaná, épp ez a legmegfoghatóbb dolog a világon és azt hiszem ebben a filmben is neki kedveznek azzal, hogy megpróbálják egy fizikai iránt teljesen érdektelen embernek megmagyarázni a megmagyarázhatatlant.

Úgy bírtam végignézni a filmet, hogy bár végig érdekelt, többször ellankadt az érdeklődésem, mert egyszerűen nem értettem. Meg kellett állítanom és telefonos – haha személyes – segítséget kellett kérnem a barátomtól, hogy akkor mi a franc van. Már egy előző bejegyzésemben említettem, hogy azt alapvetően nem tartom bajnak, ha nem rágnak mindent a néző szájába az alkotók, de itt épp ellenkezőleg történik és számomra még ígyis rengeteg  kérdés megmaradt. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni a legjobban, hogy ott magyarázták túl, ahol nem kéne, és ott nem magyaráztak eleget, ahol lehet, hogy érdemes lett volna. Mint mikor elmész egy olyan baráti társaságba, ahol mindenki programozó (vagy fizikus) és előbb vagy utóbb előkerül a téma és hirtelen mindenki tud hozzászólni, csak te nem. Próbálod felvenni a fonalat, de a végén ahelyett hogy ülnél kukán, csendben leiszod magad saját szórakoztatásodra.

Az alapfelállás, hogy a közeli jövöben vagyunk, ahol a légköri változások miatt az ember számára a léthez szükséges élőlények, mint a gabonanövények már nem teremnek meg, egy kivétellel, ami a kukorica. Így tulajdonképp mindenki gazdálkozóvá avanzsál a politikustól a mérnökig, mert a Maslow piramis értelmében a fizikai igényeket kell kielégíteni, míg az olyan vágyak, mint az önmegvalosítás (főszereplőnk szempontjából az űrutazás) teljesen háttérbe szorul. Lényeg, hogy nem is a NASA lenne, ha nem lenne titkos búvóhelye, ahol továbbra is titkos projekteken dolgozik és azt tervezi, hogy kollektív megmentik az emberiséget, vagy legalább az emberi fajt.

A film első negyedében történik egy olyan esemény, ami kb. sokkos állapotot hagy a nézőben. Más filmekben ez szokott lenni a katarzis, ebben az első negyedben lelőtték. Nem mondom, jó volt, de lelkileg a néző kb. elfárad, ráadásul a film pár helyen tényleg vontatott és nem jól emeli ki a drámai elemeket. A Matt Damonos bolygó látogatása megérne egy külön filmet, meglepő, hogy egy ilyen relatíve kis szerepben is mennyire megállta a helyét a kis Matt, és kész, részemről a film teljesen kimerítette az ingerküszöbömet, de ránéztem az idősávra és azt láttam, hogy még egyharmad visszavan és tényleg csak arra bírtam gondolni, hogy még mi az istennel tudnak megbotránkoztatni, de sikerült. Amennyire tudományos és merev volt a film kétharmada, annyira átmennek a medzsik fizikára abban a maradékban. Nekem nem hozott maradéktalan elégedettséget a film vége, bár nevetséges, de azt értettem meg a legjobban.

Matthew Mcconaughey egy fantasztikus színész és a legtöbb filmjét élvezet nézni. Profin bánik a gesztusaival, de drámai szerepben jobb, mint mérnökként. Egyszerűen ránézel és hiányzik belőle az a visszafogottság, ami a mérnököket alapvetően jellemzi, és ezt egy kis flegma viselkedéssel helyettesítette ki, ami engem az önkormányzati kisfőnökökre emlékeztet, amikor nagyon éreztetni akarják, hogy ők itt a szakma krémje, és az emberben meg világos, hogy nem ezzel az emberrel kell konzultálni, mert ez bizony csak a saját fontosságát fogja tudtunkra adni, de semmi segítséget a probléma megoldásában. Így elég hiteltelennek éreztem a játékát és egyes részek csak megerősítettek ebben, pl. hogy kb. cowboy-űrhajósként próbálta eladni, hogy kell jól vezetni egy űrhajót. Engem ott teljesen elvesztett.

Nevetséges, de a legszimpatikusabb karakter végül a kis robot lett, aki mindig ott volt a bajban és a leghősiesebben tudott cselekedni. Anne Hathaway alapjáraton jó lett volna, de biztos, hogy hisztis kis csitriként kellett előadni, amikor a tudósnő megpróbálja megmenteni az adatokat az első bolygón?

Én személy szerint azt éreztem, hogy nem azért lett túl hosszú, mert megpróbálták megmagyarázni a tudományos részt, mert megpróbálták és igen, tartott egy ideig. Inkább azért lett hosszú, mert ez a film
alapból drámának készült és egy alapvető drámai elem, amikor hangsúlyozzuk az idő vontatottságát, ezzel is kiélezve a néző ingerigényét és így bizony nagyobbat csattan ha valami történik. Az feltűnt mindenkinek, hogy a tudósok halálán kb. senki nem akadt fenn?

Pontozás: 7/10

Én biztos nem tudtam volna ilyet sem, de pl. számomra nagy etalon a Kapcsolat, ami nem pontosan ugyanez, de tökéletesen vegyítette a drámai elemeket a tudományos szállal, ahhoz hogy moziban menjen. Végső soron nekik ez a cél, nem?

The maze runner

Mivel alapvetően Kaya Scodelario fan vagyok, már nagyon vártam, hogy megnézhessem ezt a filmet. Végül sikerült rávenni a pasim, hogy moziban nézzük meg, már nem tudom pontosan mik mentek konkurenciaként, de emlékszem, hogy részéről nagy volt a kísértés, hogy mást nézzünk.

A magyar fordításra ki is térnék pár mondat erejéig. Ezt lehetett volna sokkal rosszabbul is, most annyira nem járt messze, de azért nem pontos a fordítás. Valaki őszintén megmondaná nekem, hogy ezzel mi a célja a fordítóknak, hogy néha teljesen más címeket adnak meg? Mindig külön szórakoztatást szolgál megbotránkozni azon, most éppen mit találtak ki. Itt most nem fogok emiatt kikelni, de elég jó alapnak érzem egy önálló bejegyzéshez.

Vissza a történethez. Egy fiktív utópisztikus világban egy nagy labirintusba – útvesztőbe – fiatal fiúk által alkotott közösségbe érkezik Thomas. Mivel egyikőjük se emlékszik többre, mint a neve, ezért egy önálló „Legyek Ura” szerű közösséget építenek fel, ahol mindenben kimondatlan és kimondott szabályok alapján van kiosztva mindenki feladata és szerepe.Ahogy mindig, most is nagyon vonzó karakter a kívülálló lázadó szerepe, a hős karaktere, aki az adott közösséget felbojgatva egy új célt és értelmet ad a többieknek.

Mivel én már felkészülve érkeztem, tehát annyit tudtam, hogy ez egy sorozat első része lesz, ezért a vége nem hagyott bennem akkora kétségeket, mint esetleg egyeseknek. Hozzá szeretném tenni, hogy teljesen ellene vagyok a mostanában divatba jött filmeknek, amikben tulajdonképp mindent, de mindent a szánkba rágnak, semmin nem kell gondolkozni és legtöbbször már a film első negyedénél egy normál iqval rendelkező ember rájön, hogy tulajdonképp milyen lehetőségek is vannak, mi lesz a vége. Ez a film nem ilyen.

Ha ezt a filmet két év múlva, az Éhezők viadala sorozata lecsengése után adták volna ki, sokkal nagyobb sikerre számíthattak volna, de így, hogy a szerelmi szál is finomabb, nem pedig – szerintem – hatásvadász, emiatt „csak” 32 millió dollárt sikerült kaszálni a kezdő hétvégén, ami 2 millió híján a befektetett összeg (végső eddig 101). Én nagyon várom a folytatást.

Pontozás: 8/10

Before I go to sleep

Újra egy cím fordítási gyöngyszem.

Szombatonként, amikor a párom dolgozott, mindig volt időm, de legeslegfőképp kedvem valami kicsit mélyebb, komolyabb, elgondokodtatóbb filmet megnézni egyedül, nyugalmamban. Így esik meg, hogy végignéztem pl. a True Detective évadját egy huzamban, de ez egy másik történet.

Szóval eleve érdekes felállásnak indult, Nicole Kidman plussz Colin Firth, aki általában pozitív karakterben tetszeleg, itt mindenki a titokzatos „ki tudja mi lesz” karaktertípusból indul. Talán nem így kezdődött volna, de az évek során, aki szereti a krimiket az tudja, hogy mindig van valami csavar, kell lennie valaminek, amire nem számítunk. Ugye a krimi műfaj ezen alapul, így is van ez jól, de sajnos voltak már olyan filmek (megint mindenkinek más), amik annyira eltalálták, hogy lehet azt a bizonyos szálat megcsavarni, hogy napokig nem jöttünk ki a sokkból, vagy értetlenkedtünk magunk elé motyogva, hogy „ez zseniális fordulat”. Ezeket a filmeket keresve nézünk meg újabb és újabbakat, de sokszor csalódva jövünk ki a moziból, vagy kapcsoljuk ki a gépet, tévét, hogy ez bizony egy szar volt. Kicsit jobban belegondolva, milyen magas már a léc, most őszintén... igen persze, akinek ez a munkája, annak ezzel számolnia kell, de ezzel a filmmel kapcsolatban végig az járt a fejemben, hogy mennyire jó is lehetne, ha nem csináltak volna már jobbat. Ezt sok mindenre rá lehetne húzni, de ez az a film, amire azt mondom hogy nagyon jó és talán nincs is tovább mit kihozni belőle, csak már volt jobb.

Egy házaspár mindennapjaival kezdünk, teljesen átlagosan attól az apróságtól eltekintve, hogy a nő amnéziás és az alatt az idő alatt amíg lefekszik aludni és másnap felkel, minden emléke kitörlődik a fejéből. Ebbe persze elég nehéz belenyugodni, szóval egy orvos segítségével ő is próbálkozik, videóblogot indít és így próbálja nem csak mások – vagyis a férje – elmondása alapján, de saját magától is visszahallani a történteket.

A film jól használja, hogy az emlékek kitörlődése este megy végbe, tehát a főszereplő lefekszik és felkel és ezeknek a vágásoknak a kombinációja mintha velünk is átéltetné, ahogy elfelejtjük mi is mi történt. Nicole Kidman egy nagyon jó színésznő, hiába nem igazán kedvelem a bulvár hírek alapján, a filmjeiben mindig pedánsan teljesít, igaz, hogy nem lehet túlzottan izgalmasnak mondani a játékát, de amit kell azt átadja. Colin Firth is nagyon jól adagolja a maga karakterét, kicsit titokzatos, kicsit megsebzett, szerintem kiválóan játszik, csak annyi tűnt fel, hogy az arca szigorságát használja sok fajta érzelem kimutatására és emiatt szerintem sose lesz kiemelkedő igazán. A doki karaktere meg egyáltalán nincs kibontva, egy ideig reménykedtem, de aztán már eszembe se jutott nagyon, mert a többiek jók voltak és lefoglaltak.

Szerintem ez a film pontosan arra volt jó, ahogy láttam, otthon kicsit unaloműzőnak tökéletes. Ne várjuk tőle akkora durranást, mint egy Mementótól, de annál meg egy lehelletnyit pörgősebb, szóval kinek mi.

Pontozás: 6/10, de lehetne 7 is, de ma nincs annyira jó napom.