Stonehearst Asylum

Kate Beckinsale egy másik nagy kedvencem. Szerintem gyönyörű és a Pearl Harbor-ban bebizonyította, hogy a tehetsége határtalan. Már több cikkben is olvastam és teljesen jogosan, hogy valamiért mégis sokat mellőzik, pedig úgy néz ki, mint egy 25 éves és közben meg 41… Jött az Underworld sorozat, ami bennem nem hagyott túl mély nyomot, de mégis ha az ember be akarja nagy általánosságban kategorizálni, akkor inkább egy B kategóriás színésznő, aki A kategóriásan – tehát botrányoktól mentesen és elegánsan – viselkedik. Még sincs körülötte akkora hype, mint Jennifer Lawrence körül, de ebbe a témába nem most mennék bele.
Ebben a filmben szokás szerint jól játszik, de sajnos a remegő ajkakkal meg az állandó görcsösen kapkodó mozdulataival túljátszotta ezt a szerepet. Úgy gondolom, kicsit finomabb játékkal is át lehetett volna adni megtört lelkű, instabil nő karakterét, talán épp ezt akarta és próbálkozása átesett a ló túloldalára, nem tudom. Mindenesetre a film valójában nem az ő karakteréről szól és ezért a magyar fordítási hiba tökéletesen ki is jön, hanem valóban magáról az elmegyógyintézetről, ahogy az angol cím is mondja. Nem tudom pontosan milyen gondolatmenet megy végbe a fordítók fejében, hogy végül ezt a címet választották, de van sejtésem és szerintem ez nem többet, de kevesebb nézőt vonzott be mozikba.

Engem minden elmegyógyintézetes sztori érdekel, az egész mindig nagyon rejtélyes és az ember érzi, hogy ahogy az emberi elmében, úgy egy ilyen helyen is mintha bármi megeshetne. A Shutter Island egy fantasztikus, kiemelkedő darabja az ilyen filmeknek, de nem vártam ilyen magas eposzi szintre emelkedő darabot, bár tény, hogy az olyan öreg rókák, mint Michael Caine és Ben Kingsley is szerepelnek a filmben azért nagyot dob az ember elvárásain.

Ez az elvárás nem teljesül be, de megközelíti legalább. A filmet Kate hibája miatt Ben Kingsley és Jim Sturgess viszi el a hátán és ez a kis Jimmy bizony nagyon. 21 – Las Vegas ostroma, Heartless, Egy nap, Felhőatlasz – ezekben mind-mind bebizonyította, hogy milyen sok féle arca van, mennyire változatosan és átélhetően tudja megmutatni az érzéseit és vele együtt, mi is vele érzünk. Valójában őt mondanám főszereplőnek is, az ő szemszögéből látjuk ahogy kibontakoznak a titkok és ármányok. Ha-ha.

Nagyon ígéretesen indít a film, a köd egy nagyszerű elem a misztikum, titokzatosság kifejezésére, szerintem nem használják elégszer a rendezők, ködöt mindenhova! Visszatérve, a film egészen a feléig szépen és leheletnyit klisésen ugyan, de bontakozgat, figyelünk, minden érdekes, leköt. És pontosan innentől kezdve indul el a leejtőn. Valahogy minden de tényleg szinte minden kiszámíthatóvá válik, a film mintha az első felében ennek a leejtőnek ágyazott volna meg, kártyavárként esik össze az ígéretes film. Milyen kár! Tényleg felháborító, hogy lehet egy ilyen nagy neveket felsorakoztató filmet pillanatok alatt elkakázni. Egyetlen dolog, ami még nem kiszámítható és ez a felesleges csavar a végén, ami úgy kell, mint halottnak a csók. Már nem lehet javítani a helyzeten. Mint amikor gyökérkezelés után odaadnak a kezedbe egy nyalókát, hogy majd ha meggyógyult a fogad… hát a tiédet is…:D

Csak azt tudom leírni, újra hangsúlyozva: nagyon nagy lehetőségek voltak ebben a filmben, főleg ezzel a szereplőgárdával. A szép fényképezés és a jó játék sajnos nem ment meg egy szar történetet.

Pontozás: 4/10