Mivel idő, erő és elhatározás hiányában nem néztem meg egyetlen újabb filmet sem, ezért úgy határoztam egy régebbi remeket említek meg itt.

A keletben tűnt fel, először nem volt túlzottan szimpatikus, aztán a Sound of my voice és Another Earth-tel levett a lábamról. Brit Marling észrevétlenül lopózott a kedvencek listámra és ahogy olvasgattam a neten, ezzel nem én vagyok az egyetlen. Az eredetileg közgazdász Brit a gyakornoki állásában jött rá, hogy nem ez az az élet, amire vágyik (mintha csak rólam beszélne) és a kis rendező (és amúgy zseni) barátjával nekiveselkedtek a világnak, hogy olyan filmet csináljanak, ami tényleg jó. Nem akart olcsó thrillerekben meztelenkedve sikítozni, inkább megírta a saját filmjét és nesze Sundance meg is érkeztek.

A történet egy oknyomozó újságíró párost követ nyomon, akik fejükbe veszik, hogy beépülnek, majd kitálalnak egy szektáról. Az elején minden rendben megy, megismerik a nőt, aki azt állítja, hogy a jövőből jött és követőit, akik szentül hisznek benne, hogy ez valóban így van. Ottlétük során számtalanszor bizonyítaniuk kell lojalitásukat és a történet előrehaladtával mintha megrendülnének. Biztosan szélhámos? Lehet, hogytényleg a jövőből jött? De vajon mi a célja?

Az egész fantasztikusan van tálalva és valóban nem elég hangsúlyozni, mennyire kevés volt a keret és ehhez képest mennyire minőségi filmet készítettek. Elgondolkodtató tehát, hogy Hollywood eközben mi a szarra nyom el annyi pénzt? Miközben egyes filmjeik már semmi másról nem szólnak, csak a látványról, mintha történetet már nem is igazán írnának a képkockák mögé. A feszültség végig tapintható, köszönet a tökéletes rendezésnek és a színészi játékoknak.

Ahogy már fentebb említettem: Brit Marling nagyon odaken szektavezérként, de inkább a szövegírói kreativitását és alkotását emelném ki, mert az bizony fantasztikus. Ráadásul a karakterek és cselekedeteik is tökéletesek. Valóban elhisszük, hogy ez a vékonyka nő itt sakkban tart mindenkit, mert annyira manipulatív a viselkedése és minden mozzanata, hogy az valami elképesztő. Csak egy dolgot emelnék ki, talán másoknak is feltűnt: amikor Petert a szobájába hívatja és rágyújt egy cigarettára meg iszik. Ez egy tökéletes elem arra, hogy bizalmába férkőzzön Peternek, aki meg van róla győződve, hogy megalomániás. Azzal, hogy kimutatta az emberi arcát nem Peter került fölénybe, hanem Maggie, hogy szimpátiát keltsen Peterben. Ezt amúgy rengeteg főnök alkalmazza, ne higgyétek, hogy a csapatépítő kiruccanásokon véletlenül csiccsent be vagy ereszti el a haját a főnök. Sokszor nagyon is tudatos dolog ez.

Színészi játékban a prímet egyértelműen a Petert alakító Christopher Denham leheletfinom munkája elképesztő. Csak a szemével is képes játszani, de amikor a testét is belevitte, leesett az állam. Valami hihetetlen érzékeny a játéka, nem is szaporítanám tovább a szót, nagyon remélem, hogy ezek után láthatom majd olyan filmekben, ami érdekel.

Külön kiemelném Zal Batmanglij-t, mint rendezőt, aki tulajdonképp bemutatott egész Hollywoodnak azzal, hogy ilyen remek munkát tett az asztalra.

Pontozás: 10/10