Most, hogy már egy éve Angliában élek, rá kellett jönnöm, mennyi színész származik Angliából, akikről eddig nem is tudtam. Itt az akcentus alapján, simán beazonosítanak bárkit, legyen az egy másik ország a Királyságon belül, vagy másik város.

Mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet itt úri gyereknek lenni, azt már én is észrevettem, hogy a gazdagság teljesen mást jelent, mint mondjuk Magyarországon – így amikor még csak reklámozták a Riot Club-ot, már tudtam, hogy meg szeretném nézni, mert hiába lakok itt, nem mostanában fognak teára meginvitálni a lordokhoz.

Előre is bocs a sok spoilerért.

Jól játszó, tehetséges fiataloknak tartom Sam Claflin-t (Hunger Games második része), és apuci kisfiát Max Irons-t (azért egy Lolitát nem most fog eljátszani na!), szinte feldolgozhatatlan mi az istent keres ebben a hihetetlenül rövid szerepben Natalie Dormer a Game of Thrones és Tudorok után… emögött reklámot sejtek.

Ha csak a felszínét karcoljuk a történetnek, akkor tulajdonképp mi is történik? Két „elit” családból származó srác, - akik már eleve rivalizálnak egymással – bekerül egy csak a krémnek a krémje szerű fiúklubba, ami azt jelenti, hogy az életük előre le van kenve. Láttunk már ilyet: Koponyák. A film első harmada pörgős, sőt, angolosan vicces, mert nem sok helyen olvastam még ahol párhuzamba állítják mondjuk az angol-magyar mentalitást, aminek jellegzetessége számomra: ők nem veszik annyira komolyan magukat. Így könnyű volt szórakoztatóra írni a forgatókönyvet, egy kis macskás beszólogatás itt-ott.

A filmet igazából mégis két részre osztanám, mert a befejezés elég gyors és talán elkapkodták, talán nem, én annyira nem éreztem hiányt a végén, de visszatérve a második részre: az egész egy fogadó (pub) különtermében játszódik és itt bizony egyre mélyebbre megyünk.

Kis kitérő, hogy van egy jó barátom – kollégám, aki angol, tehát volt alkalmam kicsit őszintébben beszélgetni vele. Az angolok alapvetően erősen politikus beállítottságúak – természetesen itt is számít, hogy társadalmilag mennyire vagy jól nevelt úgymond, - de meglátásom szerint sokkal erősebb a diplomáciai érzékük, mint sok más népnek. Így vannak nevelve, az ő hozzáállásuk tulajdonképp az, hogy legalább a felszínen, de mindig keresni kell a pozitív dolgokat és így a cinikus, szarkasztikus, egoista beszólások sokkal nagyobb erővel, szinte sokkolóan hatnak. Eleve úgy vannak nevelve, hogy nem lehetnek rasszisták, ezt így szó szerint, tehát senkit nem részesíthetnek más megítélésben és tudatában vannak annak, hogy azért nem, mert ha ők utaznak, akkor ők sem szart akarnak a tányérjukra, mert angolok. Nagyon empatikusak tudnak lenni, vagy sok helyzetben nagyon jól tudják elszínészkedni. Az már egy teljesen más kérdés, hogy ki mit tart etikailag helyesnek.

Ennek fényében a film második fele szinte tökéletesen mutatja be, ahogy énjük eltorzul és előkerülnek a mélyen elrejtett indulatok. Minden gesztus egyre agresszívabb, egyre ösztönlényszerűbb. Észre sem veszik, hogy az alkohol hatására pontosan úgy viselkednek, mint azok, akiket a lelkük mélyén a világon a legjobban lenéznek: az ösztönöktől vezérelt szegény emberek. Mert milyen egy szegény ember vacsorájának a képe: kifizettük, tehát mindent kérünk, utána jöhet a kurva meg a tánc és ha valakinek nem tetszik, annak jól beverjük a pofáját. Hát így viselkedik egy úri gyerek? Ezzel párhuzamosan a fogadó tulajdonosa az ő viselkedésükkel fordított arányban kap egyre nagyobb etikai szerepet: az eleinte idegesítően személyeskedő fogadósból önfeláldozó apafigurává válik, aki nem akarja elrontani mások szórakozását és elvállalja a pénz hiányos ember szerepét.

Van egy csúcspont amúgy, valami csodálatos. Szinte dagonyáztam a film és a színészek általi feszültségben és ez az, amikor a Max Irons által alakított srác barátnőjét rá akarják venni, hogy mindenkit kielégítsen. Amikor elhangzik a pénzösszeg, amennyit felajánlanak neki, mintha már-már a lány is elgondolkozna rajta, de mint ravasz nő, amúgy kapva kap a dolgon, hogy gyors tesztet végezzen a pasiján és átdobja a labdát neki. És az pedig őszintén válaszol: „It’s up to you.” Kész, el se hittem, hogy ezt beleírták, de megtörtént.

Lezárásként egy kis jellemfejlődést és valósághű „bűnhődést” kapunk, elég gyorsan lezárják.

A film jól volt fényképezve, zenére sajna nem emlékszem, de mostantól oda fogok figyelni, nem is értem eddig hogy hagyhattam ki… Csak tippelek, de szerintem a legtöbben ha egyáltalán unalmasnak fogják tartani, akkor az a második rész miatt lesz, ami nekem ugye a legjobban tetszett. Talán tényleg egy leheletnyit vontatott. És mielőtt továbbfolytatnám, az önmagammal való vitát befejezem.

Pontozás: 6/10